Aliz Jost vagyok és Kölnben élek, amióta csak az eszemet tudom. A szüleim elváltak már régóta, azóta pedig anyámmal kettesben lakunk egy belvárosi lakásban, amit imádok! Imádtam, hogy pontosítsak, ugyanis anyám életében néhány hónapja megjelent egy új pasi. Aki bár rendes anyámhoz és szemmel láthatóan szereti őt, én ki nem állhatom! Utálom, hogy megváltozott minden, utálom, hogy próbálja játszani a pótapucit. Emiatt sajnos sokszor veszekedtünk anyámmal, amikor pedig kiderült, hogy költözni akarnak egy külvárosi házba, teljesen kiakadtam! Imádtam a nagyvárosi életet, nem akartam egy csendes kis utcába költözni! Ezért döntöttünk úgy, hogy apámhoz költözök Berlinbe. Így folytathatom a nagyvárosi nyüzsgésben az életem. Igaz egy új helyen, de legalább úgy élek, ahogy én akarok, és legalább apámmal is több időt töltök, jobban megismerhetem őt.

Így hát a nyaram egy hosszú úttal telt, Kölnből Berlinbe. Vonattal mentem egy bőrönddel, amibe csak a legfontosabb holmijaimat pakoltam. Apám az állomáson várt rám egy csokor virággal és hatalmas mosollyal az arcán. Hosszú ideig csak ölelt szorosan, aztán sietősre fogta a dolgot. Miközben magyarázta, hogy rettenetesen örül nekem, nagyon készült és berendezte nekem a vendégszobát, már loholtunk is a kocsihoz. Gyorsan megérkeztünk a lakásba. Egy gyönyörű, modern, amerikai-konyha típusú nappaliba toppantam be, ahonnan külön helyiségek nyíltak: a mosdó, apu hálószobája, és az én szobám... A szobám, ami egyszerűen csodálatos! Apám mindenre gondolt. A sötétvörös falakhoz jól passzoltak a világos színű fabútorok.A parkettát fehér szőnyeg borítja, ami a függönyökkel harmonizál. Imádtam már most az egészet, főleg a hatalmas franciaágyat a vörös szaténágyneművel, az erkélyről már nem is beszélve!

- Remélem tetszik! -kérdezte apám félénken mosolyogva, az ajtófélfának támaszkodva
- Hogy tetszik e? Ez egyszerűen fantasztikus! -szinte kiugrottam a bőrömből, annyira örültem
- Akkor örülök! Viszont, van egy rossz hírem... tudod, a bandával nyári turnésorozatunk lesz és holnap indulnunk kéne. Arra gondoltam, nem bánnád, ha jönnél velünk te is.
- Persze, hogy megyek! Veled akarok lenni apu, egy idegen városban nem akarok egész nyáron egyedül lenni, szóval szívesen megyek!
- Nem gond?
- Nekem nem! Inkább én kérdezem ugyanezt! A bandának nem lesz baj?
- Azzal te ne foglalkozz! Én vagyok a maenedzserük, ha azt akarom gyere, azt nem ők fogják eldönteni!

A bőröndömből ki sem pakoltam, csak egy-két ruhát. Az egész napot együtt töltöttük apuval, habár sokszor hívták őt telefonon a koncertek, egyeztetés és sok más egyéb miatt, de akkoris velem volt és ez nagyon jól esett. Amíg anyunál laktam, nagyon keveset találkoztunk, szinte sosem ért rá, főként a munkája miatt. Évente csak egyszer találkoztunk, akkoris egy hétre. Elmentünk nyaralni valahová, amúgy pedig csak telefonon beszéltünk vagy az interneten keresztül. Ezért is esik jól, hogy látom rajta, tényleg velem akar lenni és érdekli, mi van velem!