A reggel hamar eljött. Túl hamar. A nap sugarai beragyogták az egész szobát, amire persze rögtön meg is ébredtem. Bill csak a fejére húzta a takarót. Óvatosan bújtam ki mellőle és csendben kicsámpáztam a szobájából. Gondoltam feltűnés nélkül távozom, de nem volt szerencsém, ugyais, ahogy behúztam maga mögött Bill ajtaját, a mosdóból Tom jött elő. Pár pillanatig csak némán farkasszemet néztünk egymással, aztán odaböktem neki egy jó reggeltet, mire ő nem szólt semmit, csak visszasétált a szobájába.

A szobámba érve az volt az eslő, hogy lezuhanyoztam, átöltöztem és visszafeküdtem még aludni. Hamar elnyomott az álom, hiszen Billnél nem aludhattam túl sokat, elég későn feküdtünk le. Arra keltem fel néhány óra múlva, hogy kopognak az ajtómon. Kócosan nyitottam ki, velem szemben pedig Bill állt.
- Szia -mosolyogtam rögtön, ahogy megláttam
- Szia! -mosolygott ő is, de nagyon bűnbánó képet vágott
- Valami baj van?
- Hát, lehet! -vakarta meg a tarkóját
- Na mi van? Gyere már be? -húztam beljebb, ő pedig becsukta maga mögött az ajtót
- Emlékszel az estére ugye?
- Persze, mert?
- Hát tudod... Tom azt hiszi, hogy te és én...
- Nem mondod komolyan -nevettem el magam
- De -húzta el a száját
- És ezt abból szűrte le, hogy reggel látott -mosolyogtam
- Aha -válaszolt lehajtott fejjel, mire én hozzábújtam
- Jaj, ne legyél már ennyire kiborulva! Majd én beszélek vele!
- Én is mondtam már neki, de...
- Nem baj Bill! Beszélek vele én is! -néztem a szemébe
- Kössz
- Nincs mit! Amit tegnap mondtam, őszintén mondtam! Tényleg imádlak te bolond! -nevettem el magam újra- Örülök, hogy a barátod lehetek!
- Én is örülök, hogy a barátom vagy. -mosolygott már végre ő is- Olyan, mintha a húgom lennél!

Még néhány szót váltottunk, Bill pedig mosolyogva ment el. Én is összeszedtem magam, lementem egy késői ebédre, aztán elmentem vásárolni egy kicsit, na meg szétnéztem Varsóban. Több óra sétálás és vásárolgatás után értem vissza a hotlbe, ahol apu már várt rám. Mivel ma este lesz a banda koncertje, kissé ideges volt. Megkért, hogy siessek,. szedjem össze magam, hogy egy óra múlva indulhassunk a csarnokba. A fiúk is most készülnek, ők egész eddig próbáltak.

Egy óra múlva kész is voltam. Igaz, még beugrottam a srácokhoz is, Tommal akartam beszélni, de ő egyfolytában kifogásokat keresett, így ez nem jött össze. Emiatt ideges is lettem kicsit, hiszen megígérttem Billnek, hogy beszélek a bátyjával, de így elég nehéz lesz...

A csarnokba érve rettenetesen nagy volt a hajtás, egy rakás ember sürgött fogott a színpadnál is, de még hátul is, hogy minden tökéletes legyen. Apa a kezembe nyomott egy kártyát, a lelkemre kötötte, hogy akasszam a nyakamba, hogy senki sem kötekedjen velem, hogy ki vagyok, hiszen rengeteg ember van, akivel még nem találkoztam. A fiúk az öltözőben gyakoroltak, apám szaladgált össze-vissza, én meg csak lézengtem a folyosókon. Tomnál még egyszer bepróbálkoztam, szintén eredménytelenül. Kezdtem mér kissé ideges lenni, de aztán amikor láttam kijönni őt az ölltözőből, utána eredtem. Cigizni ment, én bent a folyosón vártam őt, a raktár mellett.
Miután végzett és belépett az ajtón, el akart menni mellettem. Összeszedtem minden bátorságomat, és a karjánál fogva ráncigáltam be a mellettem levő ajtón, ami mint kiderült, egy kis raktár volt.

- Mi a franc bajod van, engedj már el! -rántotta ki a karját a kezemből
- Nekem mi bajom? Én kérdezhetném ugyanezt tőled! Miért kell Billt csesztetned?
- Jaj, ne gyere már te is ezzel! Ne akarjátok beadni nekem, hogy nem volt köztetek semmi!
- Pedig képzeld, nem volt!
- Oké Aliz, nem érdekel. Csá! -fordult az ajtó felé, én azonban ismét elkaptam a karját és magammal szembe fordítottam
Alig választott el minket pár centiméter egymástól. Éreztem a leheletét az arcomon. Olyan mélyen fúrta a tekintetét a szemembe, hogy az már szinte fájt, de nem egedtem neki.
- Miért nem tudsz hinni nekem? Vagy ha nekem nem is, legalább a testvérednek?
- Basszus ne idegesíts már te is! Bill férfiből van, te meg nőből. Ne akarjatok beetetni azzal, hogy egymáshoz sem nyúltatok!
- Nem, akármennyire is hihetetlen ez neked, nem volt köztünk semmi! Attól mert te nem tudod magad visszafogni, nem kell mindenkiről ezt feltételezned!!
- Tudod mit? Leszarom! Csak arra kérlek, szállj le az öcsémről! Ha David megtudja, hogy az öcsém téged kefélget, nagy szarban leszünk! Keress magadnak mást, akivel szórakozhatsz, jó?
Meg sem tudtam szólalni ezek után. Szikrát sem kaptam. Csak némán tátogtam, ő pedig kiment a raktárból és rámcsapta az ajtót.

Patakokban folytak a könnyeim, megállíthatatlanul. Egy ócska kis szajhának éreztem magam, holott az ég világon semmi rosszat nem tettem. Nem ártottam se Tomnak, sem pedig a többieknek, ő mégis így viselkedik velem. És csak azért, mert félti a karrierjét, fél, hogy olyan dolog derül ki apám előtt, ami nem is igaz. Pár perc pityergés után minden erőmet összeszedve léptem ki a raktárból. Szerencsére senki sem látott meg, és a nagy nyüzsgésben az sem tűnt fel senkinek, hogy eltűntem. A mosdóban rendbetettem a sírástól elfolyt sminkemet. A koncert előtt még be akartam menni az öltözőbe, hogy sok sikert kívánjak a fiúknak. Mielőtt benyitottam volna, felöltöttem egy gondtalan, boldog vigyort.

- Sziasztok! -léptem be az öltözőbe, Tom szemei kétszer akkorára nyíltak, amikor meglátott
- Gondoltam sok sikert kívánok nektek, sajnos nem tudom megnézni a koncertet -mondtam, miközben megöleltem Gustavot
- Tényleg elmész? -kérdezte Bill csodálkozva
- Igen, most hívtak, hogy a főiskolai jelentkezésemhez elfelejtettem elküldeni néhány adatot, szóval elég fontos -hazudtam, majd Georgot is megölelgettem
- Oh, de kár! -mondta Gustav, mire Georg megígértette velem, hogy a következőt mindenképp végigtombolom
- Ügyes legyél! -öleltem át Billt jó szorosan
- Kár, hogy nem leszel itt -sutyorogta a fülembe
- Majd legközelebb -nyomtam egy puszit az arcára.
Ugyan nem láttam Tom arcát, de biztos voltam benne, hogy villámokat szór. Hogy a többiek ne vegyék észre, hogy Tommal hányadán állunk egymással, őt is futólag megöleltem, mint a többieket, és sok szerencsét kívántam neki, azzal el is hagytam az öltözőjüket.

Apámat is megkerestem, lenyomtam neki ugyanazt a szöveget, mint a srácoknak, majd egy taxival visszavitettem magam a szállodába. Mérges voltam, de eszméletlenül. Hogy lehet Tom ilyen egy felfuvalkodott hólyag?