A következő nap hamar eltelt. A fiúk szinte egész nap próbáltak a koncertre, én pedig anyámmal traccsoltam telefonon, és a barátaimmal csevegtem a neten. A koncertre persze elmentem, Bill a lelkemre kötötte, hogy muszáj megnéznem őket, nem léphetek le megint, semmilyen kifogást nem fogad el! Úgy hát a oldalról ugyan, de végignéztem az egészet. És nagyon tetszett! Állati volt! Bill hangja egyszerűen csodálatos! Annyira látszik rajta, hogy imádja ezt az egészet! Hogy a banda az élete! Gustav is nagyon tehetséges, rettentő jól dobol. Na meg persze Georg... Édes, ahogy elbambulva koncentrál a dalra, a többiekre, nehogy elrontson valamit. Tom pedig... hát igen, ezt neki sosem fogom bevallani az tuti, de meg kell hagyni, állati jól gitározik és nagyon aranyos ahogy koncentrál közben. Kár, hogy amúgy egy tuskó!

A koncert után a fiúk még hosszú ideig autogrammokat osztogattak, a hotel előtt pedig százával álltak a lányok, hogy akár csak egy pillanatra is, de lássák kedvenceiket.

Miután sikerült feljutniuk, biztos voltam benne, hogy úgy ahogy vanak, bedőlnek az ágyba, de hatalmas meglepetésemre Bill beroncsolt a szobámba, és közölte, hogy át kell mennem hozzájuk és beszélgessünk, mert ők annyira fel vannak pörögve, hogy nem tudak még aludni!

Át is mentem hozzájuk, ahol elsősorban halálra dicsértem őket. Persze Tom kivételével, akit látszólag rohadtul nem érdekelt a dolog. Szerintem direkt úgy tett, mintha észre sem venne. Mindenkivel jól eltársalgott, engem kivéve. Mintha ott sem lennék.
Hogy őszinte legyek, szarul esett a dolog, nem is kicsit, de nem akartam foglalkozni vele. Miért is idegesítsem magam valaki miatt, aki nem elég, hogy egy hatalmas bunkó, de még emberszámba sem vesz?!

Később aztán, amikor egyre felszabadultabban beszélgettünk, észrevettem, hogy néha kedvesebben néz rám, de ahogy összetalálkozott a szemünk, újra elkomorodott. Na persze, makacs és túl büszke. Engem aztán nem érdekel!

Gustav felvetette, mi lenne, ha elmennénk éjszakai sétára a városban. Ilyenkor úgysem járkálnak annyian az utcákon, nem keltenek nagy feltűnést. Mindenkinek tetszett az ötlet, így nem sokkal később útnak is indultunk. Megnéztük azokat a nevezetességeket, amiket már Billel is, beültünk egy italra is egy kis kihalt kocsmába, aztán visszasétáltunk a szállodába.

Nem tudtam aludni, csak fordolódtam az ágyban, így hát úgy döntöttem, úszok egyet. Fél óra múlva pedig beültem a szaunába. Ahol ott ült Tom!
- Öhm, bocs. Nem tudtam, hogy itt vagy -hőköltem hátra, ahogy megláttam
- Ja, mindegy, én már úgyis menni akartam -bökte oda és már fel is állt
- Mindegy, majd én megyek inkább -ráztam a fejem és már el is tűntem. 

Eszeveszett gyorsasággal húztam vissza a szobámba, egy gyors zuhany  után pedig kiültem a kerti teraszra. Rágyújtottam és cigire. Mélyet szívtam bele és élveztem, ahogy a füstje a tüdőmbe gomolyog, aztán szép lassan kifújtam. Becsuktam a szemem, próbáltam kikapcsolni az agyam és csak szívtam a cigit.
Lassan kinyitottam a szemem, akkor láttam, hogy nem vagyok egyedül a teraszon. Tom állt tőlem, pár lépésnyire, a korlátnak dőlve cigarettázott. Megfagytam teljesen, mikor megláttam, ő pedig csak nézett rám szótlanul, komoran.

- Úgy látszik, mindenhol összefutunk -szólalt meg végül
- Ja -válaszoltam röviden
- Nem is tudtam, hogy cigizel -mondta, én pedig csak csodálkoztam, hogy mi ez a hirtelen érdeklődés irántam, nem is olyan rég még ki nem állhatott
- Néha. Ha ideges vagyok.
- Hmm -bólintott egyet, közelebb lépett hozzám és elnyomta a cigijét a mellettem levő asztalon álló hamutartóban
 -És... -elémlépett, két kezét, pedig a szék karfájára fonta, sarokba szorítva engem -miért vagy ideges?
Még közelebb hajolt hozzám, az orrunk majdnem összeért
- Az... nem tartozik rád! -válaszoltam mélyen a szemébe nézve
- Értem -megint csak bólintott, majd a korlátra támaszkodva csak bámult  maga elé.

Én is elnyomtam a cigim a hamutálba, majd megindultam befelé. Hívtam a liftet, ami egy pillanat múlva meg is érkezett. Beszálltam, megnyomtam az emeletet és már csukódott volna az ajtó, mikor meghallottam Tom hangját.
- Várj meg légyszi! -mondta, és még pont be tudott szállni -Köszi -mosolygott rám most először! kedvesen
- Nincs mit -válaszoltam teljesen letaglózva.
Nem értettem miért lett hirtelen kedves velem.
- Tudod, beszéltem Billel -kezdett bele a mondanivalójában
- Igen?
- Aha -bólintott
- És?
- És elmondta, hogy tényeg nincs köztetek semmi
- Nahát, tényleg?
- Ja, szóval...
Nem folytatta a mondatot, a lift ugyanis megállt két emelet között.
- A jó büdös francba! -akadtam ki
- Nyugi, nincsen semmi baj! -mondta, azzal benyomta a csengő gombot, és miután bejelentkezett a diszpécser, elmondta neki, hogy beszorultunk.

A nő próbált nyugtatni minket, hogy hívja a szerelőt, addigis ne idegeskedjünk. Hát nagyon örültem, mit ne mondjak! Hátamat a falnak döntve ültem le a padlóra, a fejemet a tenyerembe temetve.

- Nem lesz semmi baj, megmondta a nő is! Hamar kijutunk innen ne aggódj! -próbált nyugtatni Tom, mire én elkezdtem nevetni
- Most meg mi van? -úgy nézett rám, mint valami idiótára
- Nem elég, hogy beragadt a lift, veled kell eltöltenem itt ki tudja hány órát! -mondtam, már a sírás határán
- Kössz -húzta el a száját, és leült egy másik sarokba
- Mit szépítsem? Utálsz engem, én sem bírlak különösebben. Szerinted?
- Én nem mondtam egy szóval sem, hogy utállak!
- Ja, de elég szépen éreztetted velem!
- Basszus, azt hittem rányomultál az öcsémre! Szerintem teljesen normális, hogy féltettem!
- Persze, mert pont olyan vagyok, mint egy pénzéhes kurva nem?! -kezdtem el kiabálni
- Egy nap után már az öcsém ágyában kötöttél ki, mit kellett volna gondolnom? -kiabált, miközben felállt
- Igen? -álltam fel én is- Talán előbb kérdezned kellett volna!
- Ja, mert ha másnap reggel az öcsém szobájából jöttél ki, arra kellett volna gondolnom, hogy csak aludtatok, ugye?!
Egyre hangosabban kiabáltunk, és egyre durvább dolgokat kezdtünk egymás fejéhez vágni
- Attól, mert neked csak kefélésre kellenek a nők, nem kell mindenkiről ezt feltételezni!
- Óóó, megszólalt a szentfazék! Nem is tudom ki az, aki minden buli után a legjobb barátjával dugatja meg magát!
Hirtelen nem tudtam megszólalni, csak néztem Tomra döbbenten
- Elvitte a cica a nyelvedet? Aznap este annyira berúgtál, hogy elmondtad, a legjobb barátoddal sűrűn összejártok. És még csodálkozol, hogy azt hittem ráhajtottál Billre? -kérdezte tőlem gonoszan, miközben egyre közelebb jött
Én pedig csak hátráltam, amíg a lift engedte.
- Ne ítélj el engem, amíg nem tudod mit miért teszek! -suttogtam magam elé
- Tudod, nem kéne mindent elmondani másoknak -mondta, miközben két kezét a vállaim mellett megtámasztotta a lift falán
- Tudod, nem gondoltam volna, hogy valamelyikőtök akkora szemét, hogy ezt az orrom alá fogja dörgölni
- Túl naiv vagy nem gondolod? -lépett hátrébb-Kiváncsi lennék David mit szólna, ha megtudná, a lánya egy kis ribanc!

Ahogy ezt kimondta, hatalmas pofont vágtam le neki, ami teljesen megdöbbentette.
- Egy rohadt szemét vagy tudod! -kezdtem el vele megint kiabálni, miközben egyre közelebb léptem hozzá, hadonásztam, újra meg akartam ütni, de ő elkapta mindkét kezemet
A falhoz szorított, én pedig ficánkoltam össze-vissza, próbáltam hadonászni, hogy szabaduljak tőle. Hogy leszorítson, egyre közelebb és közelebb lépett, szorosan a falhoz préselt a testével.

Abbahagytam a mocorgást, csak néztem rá hatalmas szemekkel. Macsós félmosolyra húzta a száját, amit én megintcsak nem tudtam hova tenni. A kezeim továbbra sem engedte el, a fejem fölött fogta le mind a kettőt. Főlényesen szorított a falhoz, nekem meg teljesen elborult az agyam.

-Annyira utállak te szemétláda! -mondtam mérgesen, de ő nem reagált rá semmit. Csak mosolygott ugyanúgy, közben a piercingjét bökdösve a nyelvével.

Éreztem, ahogy a levegőt veszi, minden egyes levegővétellel beszippantottam a finom illatát, ami egyenesen megőrítitett. Nem szólt egy szót sem, és már én sem. Sokáig álltunk így, a szorítását egyre lazábbra fogta, mire belőlem kitört a sírás. Tom nem szólt egy szót sem, csak átölelt, jó szorosan. Aztán hallottuk, hogy megérkezett a szerelő, és néhány perc múlva már újra elindult a lift, nyílt az ajtó, én pedig sírva siettem a szobámba

A szerelő  kérdőn nézett Tomra, mire ő csak annyit mondott: Szegény nem bírja a bezártságot!