Az egész éjszakát végigbőgtem. Bántott, amit Tom mondott nekem, rettenetesen rosszul esett az, ahogy beszélt velem. Tudom, hogy ez részben az én hibám is, hiszen tényleg hülyén viselkedtem első este. Tudom, hogy nem kellett volna annyit innom, hiszen így olyan dolgokat is elmondtam, amiket nem lett volna szabad. Persze álmomban sem gondoltam volna, hogy azt, amit mondtam, akármelyikük is az orrom alá dörgöli majd, de hát tévedtem! Csak annyira bánt, hogy fogalmuk sincs milyen életem volt Kölnben, fogalmuk sincs arról, hogy milyen kapcsolatom volt nekem Oliverrel. Ők csak annyit tudnak, hogy a legjobb barátom és én rendszeresen szexeltünk...

Másnap sokáig aludtam, ki kellett aludnom az előző éjszakát. Estefelé indultunk tovább Pozsonyba, a turnébuszban végigaludtam az utat, így nem kellett beszélgetnem a többiekkel. Nem is lett volna kedvem hozzá. Most még Billhez sem.

Pozsonyban szinte minden időmet a városban töltöttem. Rengeteget sétáltam, nézelődtem, ha edig éppen nem a városnézéssel voltam elfoglalva, a szobámban kuksoltam egyedül. Bill többször is próbálkozott valamiféle közös programmal, de mindig leráztam valamivel. A koncertet persze megnéztem, azt azért nem akartam kihagyni. Megígértem neki, hogy az összeset megnézem.

Miután lejöttek a színpadról, gratuláltam mindegyiküknek, felvettem az álmosolyt és próbáltam úgy tenni, mintha minden rendben volna.  El akartak menni mekizni, de én fejfájásra hivatkozva inkább visszamentem a szállodai szobába, ahova Bill kísért el, nem akart egyedül hagyni. Így hát a szobámba rendeltünk egy csomó finomságot, aztán megnéztünk egy egy filmet is a laptopomon. Bill rettentő édes volt, végig mellettem maradt, és nem kérdezett semmit, habár látta, hogy valami nincs rendben. Tudta, hogy úgysem akarok róla beszélni. Így hát az egész estét együtt töltöttük úgy, hogy egy szót sem szóltunk egymáshoz. Egyenletesen szuszogva, összebújva aludtunk el.

Reggel Gustav ébresztett bennünket, konkrétan becsapta maga mögött az ajtót és kiabált, hogy keljünk fel, mert hasunkra süt a nap.
- Oh, basszus, ne már! -siránkozott Bill, és a fejére húzta a takarót
Én csak kócos fejjel felültem, mire Gustav elkezdett nevetni
- Hogy te milyen aljas vagy -dünnyögtem az orros alatt, és mosolyogva megdobtam a kispárnámmal
- Siessetek, mert lassan indulunk Budapestre! -mondta Gustav még mindig hahotázva, azzal ott is hagyott minket

Budapestre hamar megérkeztünk, még aznap le is tudták a srácok a koncertet, előtte egy gyors interjút adtak, aztán utaztunk is tovább Bécsbe még az éjszaka. Mondanom sem kell, hogy végigaludtuk az utat, aztán még a szállodában is durmoltunk egy jó ideig. Ez a pár nap azért rázós lehetett a fiúknak, hiszen rögtön menniük kellett ismét próbálni, aztán este a koncert előtt szintén volt egy interjújuk. Ezután viszont a szállodában megpihenhettünk, majd másnap újult erővel indultunk neki az útnak a turnébusszal, egészen Franciaországig.

Az úton egész jól éreztem magam, Billel nagyon sok időt töltöttem ismét, Gustavval sokat beszélgettem, Georggal pedig egyfolytában piszkáltuk egymást. Tommal szóba sem álltam. Próbáltam minimálisra csökkenteni az összetalálkozásaink számát, bár ezt sajnos nem tudtam mindig kiküszöbölni. Vagy a teakonyhában vagy a hálófülkék között, de mindig belebotlottam. Persze ilyenkor ahogy szólásra nyitotta volna a száját, azonnal menekültem.